A lízing több szerzõdésbõl álló folyamat. A hazai gyakorlatban általában sor kerül a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogának a megszerzésére is. De a tulajdonátszállás nem ún. szükségképpeni része az ügyletnek. Az egyik lehetséges megoldás, ha a szerzõdés feljogosítja a használót, hogy a futamidõ lejártakor egyoldalúan döntsön a tulajdon kérdésében. Lehetõség van rá, hogy a felek közötti szerzõdés eleve rögzítse a tulajdonváltozást.
A tulajdont a lízingbe vevõ általában az ún. maradványérték megfizetése fejében szerzi meg, de mód van rá, hogy külön fizetés nélkül csupán a futamidõ alatt fizetett lízingdíj fejében a tulajdonjog automatikusan átszállásra kerül. Ez a szerzõdés valamilyen hasznot hajtó dolog használatát biztosítja és lehetõvé teszi az ezek üzemeltetése révén elérhetõ hasznok szedését.
Kialakulása. Az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg a XX. század második felében. Megjelenésének oka az volt, hogy a beruházások tõkeszükséglete igen gyakran meghaladta a rendelkezésre álló forrásokat. A hitelezõk számára biztonságos megoldást nyújtott ez a koncepció, mivel a lízingelt dolog tulajdonjogát megtarthatták és e mellett nem kellett viselniük a tulajdonost terhelõ kockázatokat. A lízingelõ számára nem is fontos, hogy a lízingelt dolog tulajdonjoga rá szálljon, hanem az a fontos , hogy a lízingelt dolog üzemeltetése révén profitra tegyen szert. A lízingelt vagyontárgy kitermeli a használati díját és ezen felül még a többletnyereséget is. E mellett fontos érv lehet a vállalkozók számára, a különbözõ országokban a lízinghez kapcsolódó adókedvezmények.
Hazai szabályok. Hazánkban az 1970-es évektõl adott a jogi szabályozás a lízingügylettel kapcsolatban. Ezen szabályok ellenére ez az ügylettípus igen nehezen terjedt el, mivel az alacsonynak mondható kamatterhek mellett a lízingdíjak magasak voltak, és az új ügylettípus még ismeretlen volt. A szabályozás során végig a pénzügyi és a számviteli szempontok domináltak.
Magáról a lízingügyletrõl. Ez alatt a szerzõdések komplex rendszerét értjük. Több szerzõdésbõl épül egymásra és a folyamat négy fõ részre tagolható.
- a felek elõszerzõdése, melyben egy meghatározott tárgy vagy jog tekintetében vállalják, hogy a késõbbiekben lízingszerzõdést fognak kötni - az adásvételi szerzõdés megkötése, ez a szûkebb értelemben vett lízingszerzõdés - lízingtárgy használata - lehetõség újabb szerzõdések megkötésére, amelyek tulajdonjog változást eredményezhetnek
A szerzõdés kétoldalú jogügylet. A lízingbe adó bárki lehet, gyakran valamelyik bank vagy annak leányvállalata. Lízingbe vevõként szintén bárki szerepelhet.
Speciális lehetõség az ún. visszlízing (sale and lease back leasing) a dolog korábbi tulajdonosa a lízingbe vevõ, aki eladta és most lízingeli a vagyontárgyat és ilyen módon jut szabad pénzeszközökhöz. Ilyen szerzõdés bármilyen ingó és ingatlan dologra is létrejöhet.
A jogviszony tartalmának megállapítására vonatkozóan a felek szabadsága nagy. A tartalmat a felek úgy határozhatják meg, hogy az számukra a leginkább megfelelõ legyen. A szerzõdéssel a lízingbe vevõ megszerzi a birtoklás és a használat jogát. Ezen kívül a hasznosítás joga a legfontosabb. A lízingbe vevõ felhatalmazást kap arra, hogy elsajátítsa a gépek mûködtetésével elérhetõ nyereséget. Ezért õ használati díjat fizet. A díj a berendezés átvételétõl jár, a szerzõdésben meghatározott ütemezés szerint. A lízing az egyes szerzõdéstípusok közül a haszonbérlettel áll a legközelebbi rokonságban. A fontos különbség, hogy a lízingügylet elején és végén tulajdonátruházásra kerülhet sor és ez a haszonbérlethez nem kapcsolódik.
Az alábbiakban pontokban felsorolva a lízingügylet néhány jellemzõjét szeretnénk ismertetni:
- a lízingdíj elõre meghatározott idõpontokban havonta, félévente esedékes. - ezen szerzõdés alapján minden költség a lízingbe vevõt terheli - a szerzõdés idõtartama alatt a lízingbe adó a tulajdonos, mégsem õt terheli a kárveszélyviselés. A kárveszélyt a lízingbe vevõ terheli, vagyis neki kell tulajdonosként viselkedni. - ha a dolog elpusztul a szerzõdés nem szûnik meg, hanem átalakul egyösszegû fizetési kötelezettséggé. A lízingbe vevõnek meg kell fizetnie a hátralékos díjat. Ez komoly megterhelést jelenthet a lízingbe vevõnek, ezért a lízinghez általában biztosítás is kapcsolódik. Amelyben a biztosító szolgáltatását úgy határozzák meg, hogy az legalább az egyösszegû fizetésre fedezetet nyújtson. - A lízingbe vevõnek nincsen felmondási joga
A lízingügylet kapcsán idõrendi sorrendben az alábbi szerzõdések követhetik egymást:
- elõszerzõdés, amelyben megállapodnak a késõbbi lízingszerzõdésrõl - adásvételi szerzõdés - lízingszerzõdés - második adásvétel, ahol a lízingbe vevõ megszerzi az addig használt dolog tulajdonjogát, ez a szerzõdés nem kerül minden esetben megkötésre.
A szerzõdés általában határozott idõre szól. Az esedékes díj mértékét úgy állapítják meg, hogy az összes költséget elosztják annyival, ahány hónapra szól a szerzõdés. A szerzõdést írásban kötik meg, de ez nem érvényességi kellék.
Megszûnés. A szerzõdés a határozott idõ elteltével szûnik meg. Lehetséges, hogy a lízingtárgy visszakerül a tulajdonoshoz vagy újra lízingbe adható (másodkézi lízing, secondhand) Határozott idõ eltelte elõtt a szerzõdés csak igen ritkán szûnik meg, rendes felmondással nem lehet megszûntetni. |
nagy okosság, ezután mindenki vérp...
Ez király!
marketing - tudtommal a marketing má...
Jó ötlet! Hajrá!!!
Nekem nagyon tetszett! Nagyon jo, hog...
Na hát én nem félek... Mondjuk nem...
Akkor most leshetjük, mint a trafipa...