A fordítói piac alacsony belépési korlátja nagyobb szervezettséget kíván, de mindeddig nem történt semmi. Halász Gábor szakfordító vállalkozót, a Manualpro Kft. ügyvezetõjét kérdeztük üzleti tapasztalatiról és a fordítói piac helyzetérõl.
Vállalkozás-online.hu: A válság bizonyára erõsített a versenyen a fordítók piacán. Hogyan sikerül talpon maradni?
Halász Gábor: Szerencsére a válságot csak nagyon rövid ideig éreztük meg, és nem az árbevétel alakulásán, hanem a vevõink egy részének „lemorzsolódásán”. A hosszú évek óta képviselt stratégiánk – miszerint a lehetõ legtöbb lábon kell állnunk – a válságban hozta meg igazán a gyümölcsét, hiszen az említett partnerek kiesése nem érintette érzékenyen a fordítói megrendeléseinket.
VO: Milyen stratégiával érdemes mûködni magas versenyhelyzetben az Önök tapasztalata szerint?
H.G.: A minõség és a rugalmasság az a két tényezõ, amellyel meg lehet tartani a megrendelõket. Egy profi egyéni fordító, illetve egy kis létszámú fordítócég valahol félúton van a hobbiból „fordítgató” alkalmi vállalkozók és a nagy fordítóirodák között. A cégek, szervezetek hosszú távú bizalmát úgy tudjuk elnyerni, ha minõséget adunk, ám a nagy irodáknál rugalmasabban és természetesen alacsonyabb áron dolgozunk. Az alacsonyabb ár a mûködési költségekbõl levezethetõ, ám a minõség és a rugalmasság áldozatos munkát kíván. Mi ezt tûztük a zászlónkra.
Ha pedig az elõbb a válságról beszéltünk, hadd említsem meg, hogy a gazdasági visszaesés új versenytársakat hozott a piacra, mert néhány nagyvállalat, akik korábban belsõ fordítói csapatot tartottak fenn, a költségcsökkentések elsõ hullámában szélnek eresztették házon belüli fordítóikat, akiknek egy része továbbra is ebbõl szeretne megélni – immár a szabad piacon.
VO: A belépési korlát igen alacsony a fordítói piacon, ami felveti a szakmai szervezõdés kérdését. Van-e ma Magyarországon a fordítói iparágnak intézményes érdekképviselete?
H.G.: Régóta problémás területe ez a magyar fordítói piacnak. Ha hiszi, ha nem, ezt a tevékenységet egy 1986-os Minisztertanácsi rendelet szabályozza, ami értelemszerûen elavult, nem képes lépést tartani sem a megváltozott gazdasági, sem az elképesztõ iramban fejlõdött technikai lehetõségekkel.
Természetesen számos kezdeményezés történt a fordítók egységbe tömörítésére (ilyen alulról jövõ kezdeményezés például az MFEFO), de valódi, jól mûködõ érdekképviseletrõl – sajnos – egyelõre nem beszélhetünk. A szakma legnagyobb szereplõi folyamatosan nyomást gyakorolnak az illetékes minisztériumra, melynek hatására talán hamarosan megszületik a fordítási tevékenységet szabályozó korszerû törvényi háttér.
VO: Melyek a leggyakoribb problémák a kisvállalkozásokkal történõ együttmûködésük során?
H.G.: A kisvállalkozások vezetõi gyakran kétkedve fogadják a profi fordítók árait, ezért jobban meg kell gyõznünk õket arról, hogy a minõségi munka – amely mindkettõnk hosszú távú érdeke – magasabb költségekkel jár.
Ha ezt a falat át tudjuk törni, az együttmûködés többnyire zökkenõmentes és – a kisebb szervezetbõl fakadóan – közvetlenebb, mint a nagyvállalatoknál. Az adminisztráció pedig lényegesen kevesebb, ez szintén hatalmas elõny.
VO: Mit tapasztalnak, milyen a magyar vállalkozók nyelvismerete?
H.G.: Nagyjából megfelel a magyar lakosság általános nyelvtudásának, vagyis a 40 év feletti generáció kevésbé beszéli a nyugat-európai nyelveket, és bizonytalanul szólal meg, a fiatalabbaknál jobb a helyzet, de közel sem ideális.
Természetesen a külföldi partnerekkel együttmûködõ vállalatok vezetõi többnyire jól beszélik a saját szakterületük angol vagy német nyelvezetét, bár gyakori, hogy a napi kapcsolattartási feladattal külön „külkeres” munkatársat bíznak meg.
VO: Ilyen helyzetben mit javasol a vállalkozóknak?
H.G.: A vállalkozások életében elõforduló napi kommunikáció, a telefonbeszélgetések vagy a rövid levelezések lebonyolítása nem feltétlenül fordítót kívánó feladat, ezért azt javaslom a vállalkozóknak, hogy törekedjenek egy olyan (beszédcentrikus) nyelvtudás elsajátítására, amellyel ezek a gyakori feladatok megoldhatók. Akár egy néhány hetes intenzív kurzus is csodákra képes, különösen, ha a passzív nyelvtudás felébresztésérõl van szó.
A nagyobb téttel járó, protokolláris tárgyalásokhoz, illetve a terjedelmes dokumentációk fordításához pedig vegyék igénybe a profi fordítók segítségét. Itt is igaz, hogy akinek ez a szakmája, sokkal kevesebb idõ alatt sokkal jobb eredményt produkál, mint az, aki tapasztalat nélkül vág bele a feladatba. Egy jó fordító megbízásával komoly erõforrásokat takaríthat meg a vállalkozás.
VO: Milyen szempontok alapján érdemes fordítót keresni egy kisvállalkozásnak? Mire érdemes figyelni, mik a buktatók?
H.G.: Túl az alapvetõ elvárásokon (számlaképesség, megfelelõ nyelvismeret, fordítói készség) szeretném kihangsúlyozni, hogy a vállalkozók igyekezzenek megtalálni a saját szakterületükön jártas fordítót, és biztosítsanak lehetõséget a folyamatos konzultációra. Természetesen ez nem mindig lehetséges, de egy jól felkészült és az új ismeretekre nyitott mûszaki vagy gazdasági fordító hamar megtanulja az adott vállalat vagy speciális terület nyelvezetét, és onnantól magabiztosan végzi a munkáját.
VO: Ha újrakezdhetné a vállalkozását, mit tenne másként, illetve mit tanácsolna egy most induló szolgáltató vállalkozásnak?
H.G.: Mindenképpen törekednék arra, hogy már a vállalkozás indulásakor minél több külföldi partnerrel felvegyem a kapcsolatot. Sokat lehet tanulni a külföldi cégektõl, munkakultúrában, napi kommunikációban és a minõség iránti elkötelezettségben egyaránt. Nem beszélve arról, hogy egy jó fordító a globális piacon is megállja a helyét, ahol a hazainál magasabb árszintet érhet el.
Ugyancsak több figyelmet fordítanék a továbbképzésekre. Az utóbbi idõben több szakmai „fejtágítón” vettem részt, és minden alkalommal elégedetten nyugtáztam, hogy nagyon sok új és hasznos ismeretre tettem szert. Ebbõl a szempontból a mi szakmánk sem különbözik a többitõl: a folyamatos tanulás a túlélés záloga.
|
nagy okosság, ezután mindenki vérp...
Ez király!
marketing - tudtommal a marketing má...
Jó ötlet! Hajrá!!!
Nekem nagyon tetszett! Nagyon jo, hog...
Na hát én nem félek... Mondjuk nem...
Akkor most leshetjük, mint a trafipa...