Vajon mennyire lényeges, hogy prototípust tudjunk bemutatni
fejlesztésünkbõl a potenciális befektetõnek? Ha szabadalmi oltalom alá tudjuk
vonni találmányunkat, de nem áll rendelkezésünkre a termelés vagy a szolgáltatás
beindításához szükséges tõke, hogyan tudjuk meggyõzni a befektetõt, hogy kellõképpen
érdekelt legyen?
Amikor ötletünket szeretnénk eladni, mondhatni saját magunkat
kell eladjuk, éppen ezért egy befektetõi prezentációnak minden szükséges információt
tartalmaznia kell, hogy ötletünket, elképzelésünket minél jobban át tudjuk adni,
meg tudjuk jeleníteni. Pontosan kell tudnunk vázolni ötletünket, hogyan is fog
mûködni a kezdeti szakaszában, és pontosan ki kell tudnunk fejezni a finanszírozási
igényét is. Semmiképpen sem szabad felkészületlenül mennünk a befektetõvel való
találkozásunkra.
Képzeljünk el egy fehér papírt, amit kettéválasztunk egy vonallal.
Az egyik oldalon szerepelnek mindazon dolgok, amikre szükségünk van az ötletünk
megvalósításához: kutatás, design, prototípus, csomagolás, szabadalom, gyártóeszközök,
stb. A másik oldalon legyen a befektetõ, aki az ötletünk értékét próbálja megbecsülni
a prezentációnk alapján. A célunk nem más, mint a befektetõt ezen a képzeletbeli
vonalon áthúzni, hogy megértse mit is akarunk tõle, ezért fontos, hogy mindenekelõtt
eloszlassuk kételyei. Bizonyítsuk be, hogy mi és a termékünk (vagy szolgáltatásunk)
kész a piacralépésre.
Amennyiben egy termékrõl van szó, bemutathatunk egy mûködõ prototípust,
mely segít bebizonyítani, hogy jobb, mint a versenytársaké. Már a prototípus
elkészítése után tételes kimutatást adhatunk a befektetõ kezébe, a bemutató
darab elkészítési költségeirõl - gyártástól a kiskereskedõi raktárig. Ne feledjük
el a váratlan események költségeit is. Mindebbõl - az igényeinek megfelelõen
- költségtervet készíthetünk sorozatgyártás esetére is, különbözõ mennyiségek
mellett, valamint megbecsülhetjük az értékesítési költségeket a legmegfelelõbbnek
vélt értékesítési csatornán keresztül.
Egy szolgáltatás esetében már valamivel nehezebb dolgunk, de egy
jól felvázolt szolgáltatási tervvel ilyen esetben is nyerõk lehetünk. Egy folyamatábrán
részletesen szemléltethetjük a szolgáltatási folyamatot, bejelölhetjük, hogy
melyik szakaszban, hol jelentkeznek a költségek, illetve az adott feladatok
ellátásához milyen tárgyi eszközökre van szükségünk.
A befektetõnk elsõsorban az általunk vázolt költségtervek alapján
tudja majd megbecsülni a várható profitját. Lehetõség szerint úgy kalkuláljunk,
hogy az elõállítás költségei ne haladják meg a tervezett nagykereskedelmi árat.
A tárgyaláskor legyünk készek a következõ kérdések megválaszolására:
1. Milyen mennyiségû tõkére van szükségünk?
2. Mekkora tulajdoni hányadot vagyunk készek adni a vállalkozásból esetleg?
3. Mikor és mekkora összeget fizetünk vissza?
A legtöbb kifinomult befektetõ nem marketing szakértõ. Ez azt
jelenti, hogy az utolsó kérdések egyike, amit nekünk fel fog tenni az, hogy
"Ön szerint mennyit tudna ebbõl eladni?". Óvatosan és õszintén
fogalmazzuk meg a válaszunkat.
Bánjunk úgy a befektetõvel, mintha Õ lenne az elsõ fogyasztónk.
Vajon miért vásárolna tõlünk? Legyünk ezért készek minden lehetséges kérdésre
a termékünkkel, ötletünkkel kapcsolatban. Olyan információkkal szolgáljunk,
amiket mi is elvárnánk fordított esetben.
Azok a befektetõk, akik figyelnek arra, hogy a jelöltjükkel szemben
tárgyilagosak maradjanak, gyakran tudják sikeresen biztosítani befektetésüket.
Érzelmeket nem lehet finanszírozni, de egy szilárd kutatáson alapuló ötletet
igen.
|
nagy okosság, ezután mindenki vérp...
Ez király!
marketing - tudtommal a marketing má...
Jó ötlet! Hajrá!!!
Nekem nagyon tetszett! Nagyon jo, hog...
Na hát én nem félek... Mondjuk nem...
Akkor most leshetjük, mint a trafipa...