A szolgáltató közigazgatás kialakulása természetesen egy
törvény hatályba lépésével nem következik be azonnal, ezt nem is várhatjuk el
az állami szervezetektől, a változás egy hosszabb folyamat eredménye lesz.
Uniós színvonalú szabályozás A legfontosabb újdonság talán az,
hogy az állampolgár mostantól nagyon sok területen szabadon választhat a hagyományos
és az elektronikus adminisztráció között, amennyiben a technológiai lehetőségekkel
már rendelkezik, például regisztrálta magát az Ügyfélkapunál (az okmányirodáknál
lehet a belépőkódokat igényelni). Az elektronikus aláírással rendelkezők több
helyen közvetlenül is elérhetik a hivatalokat. Sokat hallottunk már az adóbevallások,
a magánnyugdíjpénztárak ügymenetéről, ahol vannak jó példák az e-aláírásos alkalmazásokra,
de a most életbe lépő törvényi szabályozás az, amely immár 6000 szolgáltatás
intézését teheti lehetővé elektronikusan. Persze további feltételek is szükségesek
a fogadó oldalon, a bevezetéshez időre van szükség és jelentős szemléletváltozásnak
is végbe kell mennie a közigazgatásban – ez utóbbit lesz talán a legnehezebb
elérni.
Lényeges változás még, hogy a hatóságoknak kell majd azokat az igazolásokat
beszerezniük, amelyek már más állami adatbázisokban szerepelnek és szükségesek
az adott eljárásnál. Ez az utóbbi módszer kicsit hasonló az évekkel ezelőtt
kitalált „egyablakos” megoldáshoz, amely a gyakorlatban csak részben tudott
megvalósulni, ezért is tűnik merész vállalkozásnak az újólag elővett megoldás.
Most még a legtöbb területen az is problémát okoz, hogy a szükséges nyomtatványok
és tájékoztató anyagok az interneten elérhetők legyenek, de talán ez a jogos
kívánság is megvalósulhat, a törvény ugyanis kötelezővé teszi a hivataloknak
ezt az ügyfélbarát kényelmi szolgáltatást.
A Belügyminisztérium és a társtárcák monitoring rendszert építettek ki a működési
tapasztalatok folyamatos értékelésére és a felmerült jogalkalmazási kérdések
haladéktalan megválaszolására. Egyelőre talán nem kell tartani attól, hogy jelentős
tömegek rohamozzák meg az Ügyfélkaput, így adott a kapkodás nélküli lehetőség
a rendszer csiszolgatására, a fokozatos bővítésre. Emlékezzünk csak: induláskor
a bankkártyák is nagyon lassan terjedtek, aztán néhány év múltán már mindenki
használta. Így lesz ez az eID-kártyákkal is, négy-öt év van már csak hátra.
Mi a helyzet más EU-tagországokban? A vezető magyar hitelesítésszolgáltató,
a NetLock Kft. segítségével bepillantást tudunk nyújtani néhány uniós ország
gyakorlatába: láthatjuk, hogy igen vegyes a kép a közigazgatás elektronizálásában.
A finn eID kártyát 1999-ben vezették be, a benne lévő mikrochip tárolja a tulajdonos
e-számát, mellyel banki szolgáltatásokat vehet igénybe. A kártyán a személy
azonosításához szükséges adatok is szerepelnek az e-számtól elkülönítve, így
alkalmas személyazonosításra, és Európa 19 országában útlevélként is elfogadják.
2004 óta a finnek választhatnak olyan eID kártyát is, melyen az egészségbiztosítási
adatok is szerepelnek.
Az észteknél az első PKI-alapú kártyát 2002 januárjában bocsátották ki, egy
év múlva 130 ezer volt forgalomban, mára pedig a lakosság 42 százaléka birtokolja
az elektronikus ügyintézés megkönnyítésére szolgáló azonosítót. Az eID kártyát
minden 15. életévét betöltött állampolgár és az országban lakó külföldi igényelheti.
A kártya egyrészt alkalmas a személyazonosság igazolására, elektronikus azonosításra.
Emellett digitális aláírásra is használható, ez pedig különösen megkönnyíti
az ügyintézést, mert egy 2000-ben elfogadott törvénynek köszönhetően a hagyományos,
papíralapú aláírás egyenrangú a digitálissal.
Ausztriában a jelenlegi konstrukció nem felel meg az eID Fehér Könyvben meghatározott
követelményeknek, mert az azonosítás nem PKI-alapú. Egyelőre a fokozott biztonságú,
digitális aláírást tartalmazó „Bürgerkarte” csak a hivatalokkal való kommunikációban
használható, és csak fontolgatják az állami kibocsátást. Ausztriában egyébként
minden olyan kártyát Bürgekarténak hívnak, amely tartalmaz elektronikus aláírást
és amelyen szerepelnek személyazonosításra alkalmas adatok. Tehát náluk néhány
bank által kibocsátott smart kártya is betölti ezt a funkciót.
Olaszországban 1997-ben született meg az első elektronikus aláírásról szóló
törvény, melyet 2002-ben az európai uniós irányelvekkel is egyeztettek. Az olasz
eID kártyát (CIE) 2001-ben mutatták be először. 2003-ban és 2004-ben kísérleti
jelleggel vezették be, mely nagy sikert aratott, így mára az egész országban
használható és igényelhető. A tervek szerint 2006-tól minden újonnan igényelt
személyazonosító dokumentum elektronikus lesz. Végső céljuk, hogy az elkövetkezendő
öt évben a 40 millió papír dokumentumot 8 millió kártyával váltsák fel. Az olasz
elektronikus kártya tartalmazza a személyi adatokat, a tulajdonos ujjlenyomatát,
vércsoportját. A személyes adatok és a digitális aláírás az adatvédelmi törvény
követelménye miatt csak a kártyán szerepelnek, a központi adatbázisban nem kerülnek
nyilvántartásra.
Jelenleg nincs központi e-azonosítási rendszer Franciaországban, bár törvényi
akadálya nem lenne. Az eID kártya bevezetését csak idén kezdték meg. A tervek
szerint a jövőben a francia kártyába egy chipet építenek, amely tulajdonosa
fényképét, ujjlenyomatát fogja tartalmazni, valamint elektronikus aláíráshoz
is lehet majd használni. A kártyán szereplő személyes adatokat egy vadonatúj,
közös központi adatbázisban tárolnák, míg a biometrikus adatok teljesen titkosak
maradnának.
Németországban sincs még központi e-ügyintézés, bár 2002-ben már egy eID-kártya
projektet kísérleti jelleggel beindítottak. A német elektronikus azonosító kártya
(Digitale Personalausweis) az elektronikus aláírást és a biometrikus adatokat
tartalmazná. 2005 márciusában kidolgoztak egy stratégiát, mely a jelenleg fejlesztés
alatt álló elektronikus kártyák, úgymint az egészségügy, biztosítási vagy munkavállalói
kártya egységesítését valósítaná meg. Azonban a részletes tervezetet és a teljesítés
határidejét még nem tűzték ki.
Görögországban jelenleg még nem dolgozták ki az elektronikus ügyvitelhez szükséges
jogi hátteret, a törvény várhatóan 2006-ra készül el, az ehhez szükséges technikai
feltételeket pedig 2007-ig biztosítják a lakosság számára.
Csehországban 2000. június 29-én fogadták el az elektronikus aláírásról szóló
törvényt, amely megfelel az 1999/93/EC számú európai uniós irányelvnek is. Így
a törvényi hátteret megvalósították, ennek ellenére nem létezik egységes e-azonosító
rendszer. Az I. Certifikacni Autorita az egyetlen társaság, amely jogosult állam
által elismert elektronikus azonosító kártya kibocsátására. Az általa biztosított
elektronikus aláírással az állami adminisztrációt és kommunikációt lehet bonyolítani.
Tanúsítványuk elektronikus adóbevalláshoz is használható, de segítségével akár
a legfelsőbb bírósághoz is lehet keresetet benyújtani. Az egyéb más szolgáltatók
által kibocsátott elektronikus aláírást csupán kereskedelmi szolgáltatásokhoz
lehet felhasználni.
Szlovákiában 2002 májusában lépett hatályba az a törvény, mely kimondja, hogy
az elektronikus aláírás egyenértékű a papíralapú aláírással. Az elektronikus
aláírás lehetővé teszi az összes kormányzati szervvel való kommunikációt. Jelenleg
azonban nincs központilag kibocsátott eID kártya, amely alkalmas lehet személyazonosság
igazolására. A szlovák kormány azonban tervezi egy olyan típus bevezetését,
amely személyazonosítóként és útlevélként funkcionál, valamit magába foglalja
az elektronikus aláírás lehetőségét is.
Az elektronikus aláírásról szóló törvényt, amely teljesen megfelel az uniós
keretszabályoknak, Lengyelországban 2001 szeptemberében fogadták el. Központi
e-azonosítást biztosító rendszer még nincs Lengyelországban. Egy PKI-alapú,
intelligens, úgynevezett Multifunkcionális Személyi Okmányt (MPD) szeretnének
kifejleszteni, amely helyettesítené a jelenleg is érvényben lévő műanyag kártyát
Forrás:
IT.news.hu
- Informatika Pont.
nagy okosság, ezután mindenki vérp...
Ez király!
marketing - tudtommal a marketing má...
Jó ötlet! Hajrá!!!
Nekem nagyon tetszett! Nagyon jo, hog...
Na hát én nem félek... Mondjuk nem...
Akkor most leshetjük, mint a trafipa...