Azt mondják, Sir Ernest Shackleton volt „a legnagyszerûbb vezetõ, aki valaha élt ezen a földön”, mert megmentette annak a 27 embernek az életét, akik vele együtt zátonyra futottak az Antarktisz egyik úszó jégtábláján, és ott ragadtak majdnem két évre. A Shackleton-kutató, Margot Morrell és a The Wall Street Journal újságírója, Stephanie Capparell összefogtak, hogy bemutassák egy új generációnak Shackleton örökérvényû vezetõi képességeit – amelyeket bárki elsajátíthat.
Ernest Shackleton és legénysége az Endurance nevû hajóval 1914-ben szenvedett hajótörést az Antarktisz jegén. Több mint 2200 km-re voltak a legközelebbi emberi civilizációtól, és nem volt semmiféle kommunikációs eszközük. Reménytelen helyzetükben mégis túlélték a közel két éven át tartó megpróbáltatásokat. Olyan hideg volt, hogy hallani lehetett, ahogy megfagy a víz. Pingvin- és fókahúson éltek, saját szánhúzó kutyáikat is megették. Amikor a jégtábla kezdett széthasadni, mentõcsónakokba szálltak, és egy „pokoli szigetre” jutottak, ahol lassú éhhalál várt volna rájuk. Shackleton egy szál csónakban nekivágott egy heroikus, közel 1500 km-es útnak a fagyos Atlanti-óceánon, hogy megmentse az embereit. Csodával határos módon mindenki túlélte a kalandot; hála Shackleton kivételes vezetõi képességeinek, mindannyian megõrizték testi-lelki épségüket.
Az egykor elfeledett felfedezõ ma reneszánszát éli. Stephanie Capparell 1998-ban, a The Wall Street Journal hasábjain egyenesen „Shackleton-lázról” írt. Azok, akik kívülrõl tudják már Shackleton vezetõi leckéit, igazán illusztris társaságot alkotnak, közéjük tartozik például az USA haditengerészetért felelõs minisztere, az Apollo–13 parancsnoka, a TheStreet.com üzleti portál társalapítója. Ebben a könyvben, most elõször, részletes elemzést kapunk arról, mi a titka Shackleton vezetõi sikereinek. Az eredményt pedig bárki sikerrel hasznosíthatja, aki vezetõ beosztásban dolgozik.
nagy okosság, ezután mindenki vérp...
Ez király!
marketing - tudtommal a marketing má...
Jó ötlet! Hajrá!!!
Nekem nagyon tetszett! Nagyon jo, hog...
Na hát én nem félek... Mondjuk nem...
Akkor most leshetjük, mint a trafipa...