A lízing több szerződésből álló folyamat. A hazai gyakorlatban általában sor kerül a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogának a megszerzésére is. De a tulajdonátszállás nem ún. szükségképpeni része az ügyletnek. Az egyik lehetséges megoldás, ha a szerződés feljogosítja a használót, hogy a futamidő lejártakor egyoldalúan döntsön a tulajdon kérdésében. Lehetőség van rá, hogy a felek közötti szerződés eleve rögzítse a tulajdonváltozást. A tulajdont a lízingbe vevő általában az ún. maradványérték megfizetése fejében szerzi meg, de mód van rá, hogy külön fizetés nélkül csupán a futamidő alatt fizetett lízingdíj fejében a tulajdonjog automatikusan átszállásra kerül. Ez a szerződés valamilyen hasznot hajtó dolog használatát biztosítja és lehetővé teszi az ezek üzemeltetése révén elérhető hasznok szedését. Kialakulása. Az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg a XX. század második felében. Megjelenésének oka az volt, hogy a beruházások tőkeszükséglete igen gyakran meghaladta a rendelkezésre álló forrásokat. A hitelezők számára biztonságos megoldást nyújtott ez a koncepció, mivel a lízingelt dolog tulajdonjogát megtarthatták és e mellett nem kellett viselniük a tulajdonost terhelő kockázatokat. A lízingelő számára nem is fontos, hogy a lízingelt dolog tulajdonjoga rá szálljon, hanem az a fontos , hogy a lízingelt dolog üzemeltetése révén profitra tegyen szert. A lízingelt vagyontárgy kitermeli a használati díját és ezen felül még a többletnyereséget is. E mellett fontos érv lehet a vállalkozók számára, a különböző országokban a lízinghez kapcsolódó adókedvezmények. Hazai szabályok. Hazánkban az 1970-es évektől adott a jogi szabályozás a lízingügylettel kapcsolatban. Ezen szabályok ellenére ez az ügylettípus igen nehezen terjedt el, mivel az alacsonynak mondható kamatterhek mellett a lízingdíjak magasak voltak, és az új ügylettípus még ismeretlen volt. A szabályozás során végig a pénzügyi és a számviteli szempontok domináltak. Magáról a lízingügyletről. Ez alatt a szerződések komplex rendszerét értjük. Több szerződésből épül egymásra és a folyamat négy fő részre tagolható.
A szerződés kétoldalú jogügylet. A lízingbe adó bárki lehet, gyakran valamelyik bank vagy annak leányvállalata. Lízingbe vevőként szintén bárki szerepelhet. Speciális lehetőség az ún. visszlízing (sale and lease back leasing) a dolog korábbi tulajdonosa a lízingbe vevő, aki eladta és most lízingeli a vagyontárgyat és ilyen módon jut szabad pénzeszközökhöz. Ilyen szerződés bármilyen ingó és ingatlan dologra is létrejöhet. A jogviszony tartalmának megállapítására vonatkozóan a felek szabadsága nagy. A tartalmat a felek úgy határozhatják meg, hogy az számukra a leginkább megfelelő legyen. A szerződéssel a lízingbe vevő megszerzi a birtoklás és a használat jogát. Ezen kívül a hasznosítás joga a legfontosabb. A lízingbe vevő felhatalmazást kap arra, hogy elsajátítsa a gépek működtetésével elérhető nyereséget. Ezért ő használati díjat fizet. A díj a berendezés átvételétől jár, a szerződésben meghatározott ütemezés szerint. A lízing az egyes szerződéstípusok közül a haszonbérlettel áll a legközelebbi rokonságban. A fontos különbség, hogy a lízingügylet elején és végén tulajdonátruházásra kerülhet sor és ez a haszonbérlethez nem kapcsolódik. Az alábbiakban pontokban felsorolva a lízingügylet néhány jellemzőjét szeretnénk ismertetni:
A lízingügylet kapcsán időrendi sorrendben az alábbi szerződések követhetik egymást:
A szerződés általában határozott időre szól. Az esedékes díj mértékét úgy állapítják meg, hogy az összes költséget elosztják annyival, ahány hónapra szól a szerződés. A szerződést írásban kötik meg, de ez nem érvényességi kellék. Megszűnés. A szerződés a határozott idő elteltével szűnik meg. Lehetséges, hogy a lízingtárgy visszakerül a tulajdonoshoz vagy újra lízingbe adható (másodkézi lízing, secondhand) Határozott idő eltelte előtt a szerződés csak igen ritkán szűnik meg, rendes felmondással nem lehet megszűntetni. |
||||