Ez
az úgynevezett hálózati infrastruktúra teremtett hátteret a nagy
és bonyolult szervezetek, vállalatok kialakulásához. A gyorsabb
és megbízhatóbb kommunikáció, illetve szállítás révén a cégek már
nemcsak helyi, hanem nemzeti, sőt nemzetközi piacokat is el tudtak
érni.
Az
1970-es években először az olajárrobbanás kérdőjelezte meg a vállalatóriások
sikerességét. Az újabb kihívásokra válaszul vállalatszerkezeti,
üzleti innovációk jelentek meg. Ilyen volt például az utóbbi két
évtizedben az üzleti folyamatok újraszervezése (BPR - Business Process
Reengineering) és a kiszervezés, a tevékenység-kihelyezés (outsourcing).
A
különböző digitális és kommunikációs technológiák konvergenciája,
a nagy vállalatbirodalmak számítástechnikai rendszereinek összekapcsolása
talán a XIX. század második felének hálózati forradalmánál is jelentősebb
gazdasági változásokat generál. Az új, elektronikus adathálózatok
végeredményben nemcsak az információs folyamatokra hatottak elementáris
erővel, hanem a társadalmi, gazdasági szereplők értékalkotásának
és fogyasztásának új együttműködési formáját is kezdik kialakítani.
Az Internet mára már nem csupán az üzleti információk legolcsóbb
és leghatékonyabb közvetítője, hanem egyre inkább kezd fontos kereskedelmi
csatornává, koncentrált piaccá válni. Tekintsük át a következőkben
a hálózati gazdaság legfontosabb jellegzetességeit:
Az
információ előállításának határköltsége folyamatosan csökken és
közelít a nullához. Az információ a hagyományos javaktól
sok szempontból eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Az információ
előállításának magas fix költségeivel szemben a sokszorosítás és
a terjesztés költségei elenyészők. Részben ebből következik, hogy
az információ értékelését nem költség alapon, hanem az általa nyújtott
érték alapján kell elvégezni.
Az
információ tárolásának, feldolgozásának és átvitelének költsége
szintén egyre csökken. Geoffrey Moore, az Intel egyik alapítója
szerint a chipek tárolási kapacitása 18 havonta megduplázódik (ún.
Moore-törvény), aminek következtében egyre több készülék és tevékenység
válik "teljesen digitalizálttá". A gyors technológiai fejlődésnek
köszönhetően egyre gyorsabb, kisebb és olcsóbb eszközök állnak rendelkezésre.
Az információk (szoftverek) majdnem teljesen replikálhatók, következésképpen
minden egyes individuum elvben az egész társadalom teljes információs
outputját fogyaszthatja. (Ennek nyilván számos gyakorlati korlátja
van persze, de a legnagyobb korlátja a társadalom tagjainak információbefogadó
és feldolgozó képessége.
Az
információ és a tudás olcsóbb és hatékonyabb felhasználása.
A hálózaton alapuló gazdaság kialakulását az ösztönzi, hogy a hálózati
technológiák révén mód nyílik az információ és a tudás olcsóbb és
hatékonyabb felhasználására.
Az
információ egyszerre lehet gazdag és elérhető. Az információ
gazdagságát az elektronikus kereskedelem szempontjából a következő
három aspektus határozza meg: a sávszélesség (egységnyi idő alatt
továbbított információmennyiség), az egyénre szabottság és az interaktivitás.
Az elérhetőség az információcserélők körének nagyságát jelenti.
Az információ gazdagsága és elérhetősége között hagyományosan fordított
arányosság áll fenn: minél szélesebb kör számára tesszük elérhetővé
az információt, annál kisebb lesz a gazdagsága, értéke. A hálózatok
kialakulása és különösen az Internet térhódítása megszünteti ezt
a hagyományosan fordított arányossági kapcsolatot, és az információ
gazdagsága immár az elérhetőség növekedése mellett is sértetlen
maradhat. Ha mindenki mindenkivel kapcsolatban áll, akkor az információ
- a fizikai szállítás módjától elszakadva - egyszerre lehet gazdag
és elérhető.
Megjegyzendő,
hogy az információmennyiség is robbanásszerűen bővül, mivel
növekszik az üzletkötések és információs érintkezések abszolút
száma. Ezt a tendenciát nevezik kapcsolat-robbanásnak. Az
információmennyiség növekedése ugyanakkor figyelemszegénységet
szül, így egyre inkább az információ szelektálása jelent feladatot,
mintsem az információ elérése.
|
Értékláncok
versenye. A verseny többnyire már nem pusztán önálló vállalatok
között zajlik, hanem beszállítóikkal, illetve partnerhálózatokkal
kiegészült termelő, szolgáltató vállalatkörök versengenek egymással.
A jövőben fontos szerepet fog betölteni a kiegészítő szolgáltatást
nyújtó, illetve komplementer terméket gyártó vállalatokra való koncentrálás.
A versenytársakra és a partnerekre tehát egyszerre kell figyelni.
Hálózati
hatások, a növekvő volumenhozadék elve. A résztvevők számára
előny származik abból, ha egy népszerű, sokak által használt rendszer
tagjaivá válnak. Ez a visszacsatolás öngerjesztő folyamatokat indít
el, ami a nagy, sokszereplős hálózatok további növekedéséhez vezet.
Jóllehet a vevők kezdeti megszerzési költsége magas, azonban egy
kritikus tömeg elérésén túl minden újabb vevő megszerzésével egyre
növekvő eredmény érhető el, ami koncentrációs folyamatokhoz vezethet.
Egyszerűbbé
válik az üzleti partner váltása. Az információtechnológia
fejlődése áttekinthetőbbé teszi a piacokat - és ezt az elektronikus
kereskedelem használja ki a leginkább -, így a korábbinál egyszerűbbé
válik a partnerek közötti váltás. A vállalatok ezt ellensúlyozandó
egyre inkább érdekelté válnak abban, hogy a vevőiket magukhoz láncolják,
megnövelve számukra a partnerváltással járó költségeket.
Megnő
az iparági standardok jelentősége. Az iparág szereplőinek
természetesen érdekükben áll, hogy kialakuljon egy általánosan elterjedt
standard, de mindemellett azt is szeretnék, hogy az általuk kifejlesztett
termék, eljárás válna azzá. Mivel általában véve önmagában erre
egyetlen vállalat sem képes (az egyik kivétel a Microsoft operációs
rendszere), számos iparágban a stratégiai partneri kapcsolatokra
irányuló törekvések fokozódásának lehetünk tanúi. A cél a szinergiák
kihasználása mellett a domináns piaci pozíció elérése, amelyben
a partnerek lehetnek akár a vállalat vevői is. Ebben a versenyben
a várakozásoknak kiemelt szerepük van.
|