Kamarai kritikai az önfoglalkoztatásról. Megoldható?

Ez a jelenség már a múlt század végén megfigyelhető volt az amerikai társadalomban. Az 1960-as években különösen erőteljesen jelentkezett, majd a kialakult problémákat részben mérséklő jóléti állam létrejöttével ismét előtérbe kerültek a hagyományos vállalatfelfogás hívei. A vállalati felelősség vizsgálata kiegészült az üzleti magatartás etikai kérdéseinek vizsgálatával. A vállalat és az erkölcsi szempontok összekapcsolásának mikéntje alapján különböző felfogások alakultak ki, amik alapját jelentik a ma elkülöníthető irányzatoknak.

A hagyományos vállalati modell jellemzői

- Alapját a neoklasszikus közgazdaságtan hagyományos vállalatfelfogása jelenti. Eszerint a vállalat jogi egység. Gazdasági környezetét a szabad piacgazdasági rendszer jelenti. Racionalitás jellemzi, célja a profitmaximalizálás.
- A vállalat társadalmi státuszát tekintve a tőketulajdonosok privát érdekszövetségeként jelenik meg.
- A "láthatatlan kéz" koordinációs funkciója következtében a vállalati célok és a nemzetgazdasági célok között harmónia van. ("Ami jó a General Motors számára, az jó Amerika számára.")

A vállalatokkal szembeni társadalmi elvárások megnövekedésének okai

- Az ipari termelés felfutásával együttjáró társadalmi átrétegződés hatalmas vagyonokat hozott létre. A hirtelen meggazdagodott vállalkozókkal szemben megnőtt a bizalmatlanság. Kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy tisztességes eszközökkel szerezték-e vagyonukat.
- Gyakori volt a különböző botrányok nyilvánosságra kerülése az üzleti életben.
- A nagy vállalatok, vállalatbirodalmak üzleti döntéseinek hatásai az egész gazdaságban érezhetővé váltak.
- A negatív externáliák ráirányították arra a figyelmet, hogy a piaci szabályozás nem feltétlenül biztosítja a társadalmi közjót.

A vállalat, mint morális ágens

Felelősségről alapvetően háromféle összefüggésben beszélhetünk. Ha az mondjuk, hogy valaki felelős az adott helyzetért, akkor valamilyen oksági összefüggésre utalunk. Ha szülői, állampolgári stb. felelősségről beszélünk, akkor valamilyen norma- illetve szabályrendszer szerinti megfelelésre gondolunk. Végül döntéshozatali összefüggésben azt értjük felelős magatartáson, hogy az adott személy körültekintően, a következmények figyelembevételével jár el saját véleményének kialakításában, tetteiben, megnyilvánulásaiban.

Széleskörű vita bontakozott ki a vállalatok felelősségéről, és egyáltalán arról, hogy értelmezhető-e a felelősség és az erkölcs fogalma a vállalatokra. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban három alapvető felfogás érvényesül mind a mai napig:

- A vállalat nem tekinthető morális aktornak. A moralitás és a felelősség fogalma egyénekhez köthető.
- A vállalat morális aktornak tekinthető. Felelősségvállalásra képes és kötelezhető rá.
- Köztes álláspont szerint a vállalati cselekedetek olyan másodlagos cselekedetek, amelyek valamely egyének elsődleges cselekedeteire épülnek. Morálisan értékelhető egy vállalat tevékenysége, mégsem tekinthető hagyományos értelemben vett morális ágensnek.

Stakeholder modell

A vállalat felelősségével kapcsolatos vitákkal párhuzamosan megjelent a vállalatok működésébe való beleszólás igénye is. A hagyományos, pusztán a tulajdonosi érdekeket figyelembe vevő shareholder modell mellett/helyett kialakult az úgynevezett érintett (stakeholder) modell.

Az észak-amerikai kapitalizmus új korszak határához ért. Régóta dédelgetett kulcsintézményei- a vállalatok, a kormány, a szakszervezetek- újonnan színre lépett, hathatós társadalmi erők befolyására mély és visszafordíthatatlan változáson mentek keresztül. Valóban, teljesen világos, hogy ma már a jövedelem létrehozása, a javak és szolgáltatások elosztása egyre kevésbé tartozik a piaci erők kizárólagos hatáskörébe, egyre jobban függ a társadalom említett három szektora közötti átfogó kölcsönhatásoktól.